E-mail & SuliXerver

Üdvözlet



Névnap

Névadónk
Állatnevek Mûvei

Fekete István

Fekete István 1900. január 25-én született a Somogy megyei Göllén. Apja Fekete Árpád tanító, iskolamester. Anyja Sipos Anna. Fekete István nagyapja, Fekete Antal az Esterházyak hercegi építésze volt. Fekete Árpád
kemény, kitartó munkával alapozta meg családja jövõjét, megbecsülését Göllén. A mester, Gölle fõ- és kántortanítója tudásával, szigorával és tisztességével nyerte el a falusi emberek tiszteletét, de gazdálkodóként is híressé vált a környéken és országosan egyaránt.

Nagy hatással volt rá anyai nagyanyja valamint édesanyja, akik melegszívû szeretetükkel ellensúlyozták apja vasszigorát. Önmagát akarta látni Istvánban, szorgalmának, kitartásának, értékeinek továbbvivõjét. Az elemi iskola elsõ négy osztályát helyben végezte el, ahol az apja volt az igazgató. Idõközben azonban három lánytestvére is született-jelentõsen megváltoztak a körülmények. Kicsi és szûk lett a falu. Fekete Árpád hosszas töprengés után úgy döntött, hogy iskolamesteri
nyugdíjaztatását kéri. Megkezdte a birtok felszámolását, hogy a család a városba költözhessen. A döntés elsõsorban azért születik, hogy a gyerekek kellõ fokú iskoláztatása megoldott legyen. István az elemi iskola ötödik osztályát már Kaposváron kezdi el. Egy év múlva az egész család Kaposvárra költözik, a Honvéd utcába. Az apa a Városházában kap hivatalnoki állást, a fiú a helyi gimnáziumba jár. Itt azonban gyengén megy neki a tanulás, félévkor megbukik. Az apja instruktort fogad mellé, de a bukás év végén is megismétlõdik. Ezután beíratják a polgári fiúiskola elsõ osztályába, ahol végre megtalálja önmagát és barátokra is szert tesz. 1914-ben kitör a világháború.

14 évesen, cserkészõrsvezetõként éli meg ennek keserû tapasztalatait. 1915 nyarán végzi el az iskola utolsó osztályát, év végén a hároméves felsõkereskedelmi iskolába iratkozik. A tanulás már jól megy neki, de az unalmas, száraz tananyag kényszerû ismeretei elõl egyre jobban vágyik a város széli rétek, erdõk világába. 1917 nyarán Somogyfajszra utazik nagyapai nagynénjéhez.
Ez a kirándulás arról nevezetes, hogy itt szerzi elsõ vadászélményét. Igazi patronos puskával járja az erdõket, mezõket és sikerül elejtenie elsõ rókáját. Idõközben kiteljesedik az elsõ világháború, így sokáig ez marad utolsó vadászélménye. 1917 végén besorozzák. Behívója a 19-es önkéntes honvéd gyalogezredhez szól, amelynek Kaposváron van egy zászlóalja, így a városban maradhat.1918 tavaszán iskolájában hadiérettségit tesz. Ezután Gödöllõre kerül a tartalékos tiszti iskolába.

Káplárként szolgál 1918-ig, a Monarchia seregének összeomlásáig. Életének eme keserû idõszakára Ballagó idõ címû könyvében emlékezik. 1923-ban élete felveszik a Debreceni Gazdasági Akadémiára, de csak az elsõ félévet végzi el. 1924 januárjában Magyaróváron folytatja tanulmányait. Dunántúliként nem érezte jól magát az Alföldön, visszavágyott. Mivel ezredének itt is van egy zászlóalja lehetõvé válik átiratkozása. 1926 júliusában ér véget az iskola. Nyolc év után végre levetheti katonaruháját is. A frissen végzett mezõgazdász Bakócán, gróf Mailáth György birtokán kap állást. Kora hajnalban kel, lóháton járja be az uradalmat. Az erdõrõl, a földekrõl hazatérve gyakran ragad tollat, hogy élményeit, megfigyeléseit feljegyezze. Munkája során ismét lehetõsége nyílik arra, hogy visszatérjen a természethez.
Itt ismerkedik meg Piller Edittel, a bakócai belgyógyász fõorvos lányával. Vele 1929. december 12-én házasságot is köt a bakócai római katolikus templomban. A fiatal házasok az esküvõ után Ajkára költöznek, elsõ közös otthonukba. Itt kap állást vezetõ gazdatisztként Fekete István, a holland származású, disznókereskedésbõl lett földbirtokos, Nirnsee Ferenc birtokán. Munkája alatt fellendül a birtok, hírnevet szerezve neki és gazdájának egyaránt. Tejüzemet szervez az uradalomban, búzavetõmagot nemesít, a kiállításokon pedig rendszeresen díjat nyernek az õ irányítása alatt tenyésztett kosok. Gyakorlott, tapasztalt, feladatát kiválóan értõ szakember, aki gazdatisztként tekintélyt vált ki magának. Virradattal indul útnak, és késõ este érkezik haza. Lovon járja az uradalom földjeit, az állattenyésztõ telepeket, amelyek nagy területen, szétszórtan vannak. Gazdát és cselédet egyaránt tisztelettel köszönt. Keveset beszél és kevés szóból is ért. Hangja csendes és szelíd, az emberhez szól, a munkatárshoz, akit a földmûvelésnél keservesen kemény munkájában önmagával egyenrangúnak tekint.

Kislánya, aki 1930-ban születik, édesanyja nevét örökli. Kisfia pedig, aki két évvel késõbb, 1932-ben érkezik, az István nevet kapja édesapja után. Írni nyolc éves korában kezdett Göllén. Elsõ verse egy rövidke költemény a békérõl 1916-ban megjelenik a Zászlónk címû diákújságban. Nem tanult író, hanem született tehetség. Diák évei után katonasorban és akadémistaként is írogatott. Ezek az írások csak rövid vázlatok voltak. Elsõ felnõtt írásai rövid lélegzetû megfigyelések elsõsorban a vadászat vadgazdálkodás témakörébõl, amelyekkel mint Nirnsee birtok gazdatisztje találkozik a mindennapi munkája során. Ezeket a Nimród vadászújság szerkesztõjének, Kittenberger Kálmánnak küldi el, aki megjelenteti azokat. Kittenberger ébreszti rá arra, hogy tudása, mondanivalója érték, amelyet másokkal is meg kell osztani. Elsõ cikkét a Nimródban újabbak követik. Ezekben a madarak vonulásáról, a vadak viselkedésérõl, szokásairól, a vadászat etikájáról ír. Egy év múlva Kittenberger levélben kéri, hogy látogassa meg a szerkesztõségben. A pályakezdõ vadászíró és a neves Afrika-vadász író és lapszerkesztõ személyes találkozása elmélyíti egymás iránt érzett kölcsönös rokonszenvüket. Fekete István nagyszerû embert ismer meg Kittenberger Kálmánban, akire egész életében tisztelettel tekint, és közöttük szoros, halálukig tartó barátság kötõdik. Fekete István késõbbi munkáiban a parasztembereket, parasztsorsokat, a paraszti világot bemutató írásaival a hagyományos népiességet képviselõ írókhoz áll közel. Ez a népies irányzat a két világháború között népi irodalom elõtt bontakozott ki, és élt tovább a húszas-harmincas években is. Ez az irodalmi vonulat-amelynek jeles képviselõi Mikszáth, Gárdonyi, Móra-a parasztokat mint nehéz életû, szegény és elesett emberként ábrázolja. Fekete Istvánnak az Új idõkben megjelent írásai, amelyeknek válogatása 1941-ben jelent meg öreg utakon címmel, javarészt természettárgyú írások, vadászemlékek. 1936-ban a Gárdonyi Géza Társaság történelmi regénypályázatot hirdet. Ekkor írja meg a koppányi aga testamentumát. Ez volt elsõ könyve és rögtön a pályázat elsõ helyezettje lett. Következõ kisregénye a Csí 1940-ben jelenik meg. Fõszereplõi madarak, pontosabban egy fecskepár. A magyar parasztság helyzetérõl, a feudális úr-paraszti viszonyról Gyeplõ nélkül címû könyvében rajzol átfogó képet (1948). Elsõ regényeinek megszületése után mind gyakrabban látogat Pestre, írói feladatai ide szólítják. Kiadóhivatalokban, szerkesztõségekben fordul meg, új megbízásokat, feladatokat kap. 1940-ben a Kisfaludy Társaság soraiba választja. Ismeretségi köre bõvül, ismeretséget köt a kor jeles íróival. Nem sokkal késõbb színdarabot is ír, Hajnalodik címmel. A drámát telt ház elõtt játsszák a Magyar színházban és a Kamaraszínházban is, amely a második világháború kitöréséig közel száz elõadást ér meg. Ezután pedig Bánki Viktor filmrendezõ kéri fel egy forgatókönyv elkészítésére. Egy hét alatt megírja a Doktor Kovács István címû film forgatókönyvét, amely számára újabb sikert hoz. Idõközben az ajkai uradalom gondjai mind terhesebbé válnak számára, írói munkássága elé egyre nagyobb terheket gördítenek.

Eljön tehát a változtatás ideje. A Fekete család pesti barátai összefognak és segítenek. Lakást szereznek, Fekete István pedig a Földmûvelésügyi Minisztériumban kap állást. Hamarosan elkészül második romantikus regénye, a Hajnal Badányban. Második elbeszéléskötete 1944-ben jelenik meg Egy szem kukorica címmel. 1948-ban jelenik meg tíz szál gyertya címû novelláskötete. 1949 tavaszán megtisztítják a minisztériumot, és Fekete Istvánt sokadmagával együtt nyugdíjazzák. Állása megszûnésével a nélkülözés hosszú hónapjai, sõt évei köszöntenek a családra. Könyveit nem adják ki, állandó foglalkozást sehol nem kap, s alkalmi munkát kell vállalnia, hogy eltarthassa családját. 1951 õszén tanári álláshoz jut a kunszentmártoni Halászmesterképzõ iskolában. Itt készül a Kele, valamint Lutra címû regénye. 1955-ben végre megtörik a jég: a Halászat címû mûve kezdi a sort; a Mezõgazdasági Könyvkiadó tankönyvként adja ki. A Kele következik, a Magvetõ gondozásában. A Lutra 1955-ben jelenik meg, megelõzve a Bogáncsot, a Tüskevárt és a Vukot. Ezzel véget ér számûzetése az ötvenes évek irodalmi életébõl. Megírja Pepi-kert címû könyvét, amely a szarvasi arborétum történetét meséli el, annak történelmi hátteret festve. 1960-ban a Tüskevárért József Attila díjjal tüntetik ki. 1965-ben jelenik meg a Csend, mintegy bevezetéseként a három kötetre tervezett életrajzi regényének, amelybõl-utolsó írásaként csak a Ballagó idõ készülhetett el. E regénye már írói számvetés is, visszatekintés az elmúlt, emlékké vált java életre. Az 1968-ban megjelent, Barangolások címû elbeszéléskötete elsõsorban felnõtt vadászélményeit foglalja egybe. 1968-ban másodjára kap szívinfarktust, orvosai ennek fõ okaként a rengeteg cigarettát tartják. 1969 õszén az Akadémia mátraházi üdülõjében éri a következõ rosszullét, a gyöngyösi kórházba szállítják. Hetvenedik születésnapának méltó megünnepléseként megkapja a Munka Érdemrend arany fokozatát. Betegsége közben egyre súlyosbodik, 1970. június 23-án örökre lehunyja szemeit Budapesten. Szerettei, ismerõsei, olvasói június 25-én vettek tõle végsõ búcsút a Farkasréti temetõben. Fekete Istvánt a természettel együtt élõ, titkát ismerõ, vele naponta találkozó ember élményei avatták íróvá. Új mûfajt teremtett, amellyel a civilizáció révén a természettõl eltávolodott embert újra természetközelbe tudta hozni. Életútját, munkásságát talán az alábbi, tõle származó idézettel jellemezhetnénk: "Kerestem az utat, a patakot, a nádast, a cserszagú erdõt...s közben-megtaláltam a Hazámat."

Élete Mûvei

Állatnevek

A nevek az egész fajt, nem egy bizonyos állatot jelölnek.

Beõ õz Csuvik kuvik Kráó gém Szi kígyó
Bruku galamb Gege liba Kró holló Szú sün
Cin egér Hu bagoly Kurri kakas Tás kacsa
Citér cinke Kakat fácán Lutra vidra Tecs szarka
Csám disznó Kalán nyúl Mu marha Toró vetési varjú
Csett gébics Karak róka Nerr karvaly Uhu uhu
Csi fecske Karr kabasólyom Nyaú macska Unka béka
Csirik menyét Kele gólya Paták Vahur kutya
Csisz denevér Killi héja Pi ürge Zu bogár
Csuri veréb Kiõ ölyv szürkevarjú
Csusz gyík Kiz patkány Suó vándorsólyom

Élete Állatnevek

Mûvei

Ez az oldal e107 portál rendszert használ, és a GNU GPL licensz alatt lett kiadva.